RENDEZŐ: Randa Haines
IDŐPONT: 2012. Május 15. KEDD - 18 ÓRA
HELYSZÍN: AUD. MAX.

James (William Hurt) új tanárként érkezik a siketek iskolájába, és felfigyel egy intelligens, de nagyon zárkózott fiatal nőre (Marlee Matlin), aki gondnokként dolgozik az intézményben. Hamarosan szerelem szövődik a siket lány és a tanár között. James úgy érzi, Sarah-nak meg kellene tanulnia szájról olvasni és fonetikusan beszélni, de a lány másképp gondolja: ha James igazán szereti őt, tanuljon meg a csend világában élni.

MEGHÍVOTT VENDÉG:
Berényi András - Szakpszichológus

Időpont: 2012. Május 08. Kedd 18:00h
Helyszín: AUD.MAX.

Mark Zuckerberg jobban ért a számítógépekhez, mint a csajozáshoz. A Harvard egyetem diákja ideje nagy részét a gépe előtt tölti. 2003-ban új ötlettel áll elő: egy olyan oldalt indít a világhálón, ahol a haverok közösségi életet élhetnek. A kollégiumi szobából indult Facebook valóságos kommunikációs forradalmat hozott, és alapjaiban változtatta meg a világot, az emberi kapcsolatokat - és megváltoztatta az alkotóját is. Hat esztendővel és ötszázmillió ismerőssel később Zuckerberg a világ legfiatalabb milliárdosa. Egykor békés, nyugodt életről álmodott, a siker azonban felkavarta mind a szakmai, mind a magánéletét.

Meghívott vendég: Berényi András - Klinikai szakpszichológus

RENDEZŐ: Mark Rydell
IDŐPONT: 2012. Április 24. KEDD - 18 ÓRA
HELYSZÍN: AUD. MAX.

Norman Thayer professzor és a felesége, Ethel negyvennyolc éve minden nyarukat az Aranytó partján töltik. A New England-i otthonuk tele van apró csecsebecsékkel, emlékekkel, amelyek mind kapcsolatban állnak az itt eltöltött kellemes idővel. Az idős házaspárt meglátogatja a lányuk. Chelsea Európába készül nászútra, és erre az időre az öregekre hagyja a mostohafiát. A kezdeti ellenségeskedés után Norman és Billy között szoros barátság alakul ki. A visszatérő Chelsea megdöbbenve látja, hogy Billy olyan meghitt kapcsolatba került a szüleivel, amire ő egész életében csak vágyott.

MEGHÍVOTT VENDÉG:
Dr. Kollár János - Pszichológus

Időpont: 2012. Április 17. Kedd 18:00h
Helyszín: AUD.MAX.

Fegyverlövés dörren a marokkói sivatagban. Ez indítja el egy amerikai turistapár küzdelmét a túlélésért, és köti őket a világ másik három pontján lévő emberekhez. Két marokkói fiúhoz, akik akaratlanul bűnözőkké válnak, egy dadushoz, aki két amerikai gyermeket igyekszik átcsempészni a mexikói határon, valamint a siket, problémás japán tinédzser apjához, akit a rendőrség köröz. A földrajzi távolság, a kultúra és a nyelv által elválasztott négy csoport a közös végzet felé tart. Néhány nap alatt mindegyikük megtapasztalja a tökéletes elveszettség érzését, miközben fölfedezik a kapcsolódás és a szeretet valódi mélységét.

"A Bábelt az a morális, belső igény hívta létre, hogy megtisztuljak és beszéljek mindarról, ami betöltötte a szívem és az elmém - mondja a rendező. - A legnagyobb élmény az volt számomra, hogy elkezdtem forgatni egy filmet az emberek közötti különbségről, arról, ami elválaszt bennünket, a fizikai és nyelvi korlátokról. Útközben rádöbbentem, hogy valójában arról készítek filmet, ami összekapcsol bennünket: a szeretetről és a fájdalomról."

A Bábel középpontjában a huszonegyedik század egyik legnagyobb problémája áll: az emberek közötti kommunikáció hiánya. A legszomorúbb az egészben, hogy nem kell elveszni a marokkói sivatagban, vagy a tokiói forgatagban, hogy elszigeteltnek, magányosnak érezzük magunkat. Inarritu szerint a legborzasztóbb magány az, amit magunkkal, a feleségünkkel, a gyermekeinkkel élünk meg. A rendező úgy véli, a film olyan nemzetközi nyelv, amely segítségével a művész áttörheti a valós és a kommunikációs gátakat bárhol a világon. "Nincs tökéletesebb eszköz a nyelvi korlátok áttörésére, mint a zene és a látvány. Ezeket nem szükséges lefordítani, mert általános emberi érzelmeket érintenek meg" - mondja.

Meghívott vendég: Dr. Varga Éva - Pszichológus

Paolo születésétől fogva testi és szellemi fogyatékkal él. A fiúnak speciális kezelésre kell utaznia egy berlini kórházba, ahová apja, Gianni (Kim Rossi Stuart) kíséri el, azt remélve, hogy közelebb kerülhet 15 éve nem látott fiához. Gianni az út folyamán megismerkedik Nicole-lal, (Charlotte Rampling), aki egész életét beteg lánya ápolásának szenteli. Beszélgetéseik során Nicole segít Gianninak elfelejteni bűntudatát, amit Paolo cserbenhagyása miatt érez. A férfi lelki újjászületése váratlan és törékeny boldogságot visz apa és fia életébe. Képesek lesznek felfedezni igazi énjüket az otthonuktól távoli helyen.

MEGHÍVOTT VENDÉG:
Gesztelyi Tamás - mentálhigiénikus

Az ötvenes évei elején járó Juliette 15 év börtön után szabadul. Ezt persze nem a film elejétől tudjuk, de azért sejthető, aztán később ki is derül. Itt rögtön felmerül a nézőben, hogy mit követhetett el, hiszen 15 év nagyon sok, az már főbenjáró bűn lehet. A kérdésre Juliette adja meg a választ, egy rámenős lehetséges munkáltató faggatására: „Megöltem a hat éves fiamat". Ennél nem mond többet, és nem enged bepillantást a benne zajló történésekbe se nekünk, nézőknek, se másoknak - egészen addig, amíg ennek számára is el nem jön az ideje. Az arca merev, a tekintete is, mély szomorúság és keménység tükröződik benne. Mint aki tudja, hogy magyarázkodni felesleges, és mélyen átéli, hogy egyedül van, és nem számíthat senkire. És ez így is volt, a másfél évtized alatt, amit börtönben töltött, senki sem látogatta meg. A család kitörölte őt az emlékezetéből. Nála sokkal fiatalabb húgának, Léának is megtiltották, hogy kapcsolatot keressen vele. Ennek ellenére Léa nem felejtette őt el - a tizenöt év alatt minden egyes reggel feljegyezte naptárjába, hogy mióta van börtönben a nővére, és meddig kell várnia a szabadulására.
Juliette a börtönből húgához megy, aki férjével és két gyermekükkel él. Bár Léa és a férje is termékeny, mégis két örökbefogadott vietnámi kislányt nevelnek - mert Léa szeme előtt a nővére rémképként kísértő tette lebeg, és ezért nem mer gyermeket szülni. Léa hatalmas szeretettel és megérteni, elfogadni vágyással fogadja a nővérét. Az ő mindig mosolygó, érzelmeit palástolatlanul kimutató lénye és a nővére felé áradó határtalan szeretet az, ami meglepi, és lassan felolvasztja Juliettet is. Kettőjük közt nagy a távolság, és többek között éppen ennek a távolságnak a legyőzése az, ami igazán érdekes és megragadó a filmben. Végül Léa az, akinek hatására Juliette képes megnyílni, és elmondani, hogy mi történt valójában - aminek fényében a történet egészen más színben tűnik fel, és kiderül, hogy amit mindenki gyilkosságnak hisz, az tulajdonképpen lehet, hogy valami egészen más. Ettől egészen megváltozik a viszonyulásunk az eseményekhez, a szereplők közötti kapcsolatokhoz, és tisztábban látjuk Juliette viszonyulását az unokahúgaihoz és más rokonokhoz. Ugyanakkor a film felveti a bűn, a bűnösség kérdését is - ezen ki-ki kedve és meggyőződése szerint elgondolkozhat, főként Juliette egyik utolsó és legfontosabb mondata után: "A legrosszabb börtön a saját gyerek halála.

MEGHÍVOTT VENDÉG: Dr. Pető Csilla - pszichológus

James (William Hurt) új tanárként érke

zik a siketek iskolájába, és felfigyel egy intelligens, de nagyon zárkózott fiatal nőre (Marlee Matlin), aki gondnokként dolgozik az intézményben. Hamarosan szerelem szövődik a siket lány és a tanár között. James úgy érzi, Sarah-nak meg kellene tanulnia szájról olvasni és fonetikusan beszélni, de a lány másképp gondolja: ha James igazán szereti őt, tanuljon meg a csend világában élni.

Meghívott vendég:
Berényi András - szakpszichológus

A film igaz történetet dolgoz fel. A regényíró és filozófus Iris Murdoch (Judi Dench) és férje, az irodalomkritikus John Bayley (Jim Broadbent) rendkívüli kapcsolatát, hosszú és állhatatos szerelmét mondja el, életük két különböző korszakát bemutatva: románcuk kezdetét Oxfordban az 1950-es években és a negyven évvel később történteket, az Irist megtámadó Alzheimer-kór megjelenésétől 1999-ben bekövetkezett haláláig. Iris Murdoch életkedvtől, magabiztosságtól sugárzó nagyszerű szellemű alkotó.
A gyakran "Anglia legragyogóbb elméjű asszonya"-ként emlegetett írónő, csodálatos személyiség volt, akit nemzedéke valóságos ikonként tisztelt Nagy-Britanniában. Oxfordi diákéveitől kezdve - amikor biszexuális szabadosságával hozta lázba környezetét -, egész filozófusi és regényírói pályafutása során Iris valóban megelőzte korát. Ezzel szemben John Bayley félénk, visszahúzódó alkat, aki egész életét az imádott asszonynak szentelte. Az utolsó időszakban az együtt töltött negyven év ad erőt a férfinak, hogy a végsőkig kitartson az asszony mellett, akinek nem csupán intellektusa hunyt ki, de már ellátni sem képes önmagát.

Meglehet az Iris igaz történetet dolgoz fel, a valós szereplők ismerete nem szükséges ahhoz, hogy film csodálatos élményt nyújtson. Bár sokszor szomorú és mélyen megható, egyben magasba is emel, s derűs humorával szívet melengető perceket szerez a nézőnek.

MEGHÍVOTT VENDÉG: DR. FELSZEGHY MÁRTA - SZOCIÁLPOLITIKUS